Amikor a porcelán díszítéséről beszélünk, nem kizárólag a kézi festésekre gondolunk, hanem értjük rajta mindazokat a festési eljárásokat, amelyekkel a porcelántárgyak felületét díszítik. A festés, díszítés értékét döntően nem az határozza meg, hogy melyik festési eljárást alkalmaztuk, hanem az, hogy milyen művészi módon alkalmazzuk. A festésnek mindig az volt a célja, hogy a terméket szebbé, színesebbé, hangulatosabbá, művészibbé tegye. A festésnél, díszítésnél igen nagy szerepe van a helyes arány kialakításának. A festésnek nem az a célja, hogy a tárgy felületének díszítésére indokolatlanul sok munkát használjunk fel. A zsúfolt díszítés nem engedi a formát kellően érvényesülni, és a tárgy esztétikai egyensúlyát felborítja. Ez a megállapítás vonatkozik a hiányos díszítésre is. Ez esetben a tárgy felülete ürességet éreztet a szemlélődőben, és a forma esetleges szépségét nem hangsúlyozza. A cél az, hogy mindig csak annyi díszítést helyezzünk el a tárgyak felületén, amennyit annak méretei feltétlenül megkívánnak. Ezt az általános elvet kell a változatos formák sokaságára alkalmazni.

A porcelán festésére kétféle eljárást alkalmazhatunk:
- a máz alatti és

- a máz feletti
díszítést.

A máz alatti díszítés jóval ritkább, főleg kőedénygyárak szokták alkalmazni.

Ha porcelánt akarnak máz alatt festeni, ebben az esetben a festékhez kb. 30% porcelánmasszát szoktak őrölni, hogy a magas hőmérsékletű tűzben ellenállóbbak legyenek. De így is korlátolt azoknak a színeknek a száma, amelyek magas tüzű porcelánégetésnél alkalmazhatók.
Leginkább kobalt-oxiddal készült kék, króm-oxiddal készült zöld és irídium-oxiddal készült fekete színek alkalmasak a porcelán máz alatti festésére.

A máz alatti festéket vízzel megfelelő híg iszappá őrölve ecsettel vagy festékszóró pisztollyal viszik az egyszer égetett ( zsengélt ) tárgyra, de lehet gumibélyegzővel is rávinni, ez esetben firnisszel keverik a festéket.

A máz feletti festéket a már kész mázas fehéráru felületének díszítésére alkalmazzák. Lényegileg abban különböznek a máz alatti festéktől, hogy a festékhez egy könnyen olvadó máz (úgynevezett fluss) van hozzá őrölve. Ennek az a célja, hogy a festék  a  beégetésekor megolvadjon és a festéket a máz felületére rögzítse. A festéskor, hogy a sima üvegszerű mázfelületre a festék rögzíthető legyen, nem szabad a festéket vízzel keverni, mint a máz alatti festésnél. A máz feletti festéket sűrű vastagolajjal (sűrű terpentinolaj) keverik, és hígítására terpentint használnak. A máz feletti festékeket olyan vékony rétegben alkalmazzák, hogy beégetés után a kész tárgy felületén tapintással alig érezhető.

A máz feletti festéshez tartozik a nemesfémekkel (arany, platina) való díszítés is. Főleg az aranydíszítést használják. Kétféle aranyfestéket használnak: az egyik a mattarany, a másik pedig a fényarany. Az előbbit égetés után csiszolással (polírozással) kell fényesíteni. A kopással szemben a mattarany ellenállóbb, a fényaranyt csak az olcsóbb aranyozásnál használják.

Eredményesen lehet díszíteni a porcelánt a kézi festésen kívül: festékszórással és levonóképes (matricás) eljárásokkal. Bár ezeknél az eljárásoknál a festés kézműjellege teljesen megszűnni látszik (de csak úgy tűnik, mert a matricatervező grafikusok rengeteg finom grafikai hatással teszik értékessé), viszont a termelés mennyisége jelentősen növelhető. Ilyen eljárásokkal főleg használati edényt és hotel-porcelánt állítanak elő.

A festett felületek kiégetésére festékbeégető kemencéket használnak. Az égetés 780-820 °C között történik. A nagykapacitású üzemekben alagútkemencéket alkalmaznak.

A cikkem forrása: Fábián Nagy László/Szabó Pál: Kerámia- és Porcelánipari Szakmai ismeretek