Művészet/Kreativitás:

A Belső Indíttatás

„Útjaink százfelé válnak,

De szívünk egy célért dobog,

Nekivágunk a küzdelmes mának,

És épít karunk egy szebb holnapot.”

/Arany János/

Mint azt a bemutatkozómban is írtam, én a porcelánipar dekorációs vonalán tanultam és időközben ezt a tudást, szakmai tapasztalatot kiegészítettem a Reklámgrafikával.

Az idők folyamán rengeteg hullámvölgyön kellett átmennem. De makacsul ragaszkodtam mindig, hogy a kreatív-művészet - alkotás vonalon maradhassak! Ha újraélhetném az életem, nem változtatnék döntéseimen, mert minden apró állomásnál, olyan tapasztalatokat szereztem szakmailag és emberileg, amit nemigen olvashatnánk könyvekben.

Imádok rajzolni, tervezni, alkotni és olykor úgy bele tudok mélyülni, hogy szinte megszűnik körülöttem a tér és idő.

Az utóbbi években sikerült a gyakorlatban is alkalmaznom szakmai tudásomat, mert ilyen munkám volt.

Azért „volt”, mert sajnos ez a munkalehetőség megszűnt, a munkahelyemen lévő folyamatos leépítések miatt! A leépítések, már vagy féléven át zajlottak, folyamatos rettegésben tartva az embereket, és most rám került a sor.

Most erősen Főállás kereséssel foglalkozom, de eredménytelenül.

Viszont arra gondoltam, hogy részben a magam hasznára, felelevenítem tudásomat, és a tanult szakmai információimból megpróbálok cikkeket írni ezen a honlapon.

Célom ezzel az lenne, hogy bemutassam a magam szemszögéből a porcelánt, dekorálását és, hogy milyen nagy munka árán alkotunk egy tartós értéket, amit meg kéne becsülni: mint hazai tudást!

„Minden ember, akivel találkozunk,

És életünk minden eseménye

A javunkat szolgálja, jóllehet,

A maga idejében ezt nem mindig ismerjük fel.”

/Gerald G. Jampolsky/

Ehhez a cikkhez kapcsolódó megjegyzésem:

Már sokszor kellett újrakezdenem az életem. És ez egyáltalán nem egyszerű!
Picit hosszabb, máskor rövidebb időszakokra tudtam munkát találni, és dolgozni.
Ám, mindig  utcára kerültem, ilyen-olyan ürügyek révén.
Most épp a gazdasági megszorításokat hozták fel érvnek a felmondásomban.
Az első munkanélkülivé válásomkor, saját, személyes kudarcként éltem meg. Úgy éreztem , hogy én csináltam valamit rosszul, vagy éppen nem eléggé teljesítettem a feladatot.

 Mindíg törekedtem, a maximális értéket megteremteni a munkáim során!
Amit rám bíztak, mindig a legjobb tudásom szerint megoldottam.
De, nem vetettem meg, a nálam tapasztaltabb emberek tanácsát.
Ha, összeszámolom, most  az idén ötödjére, vagy hatodjára  lettem ismét álláskereső munkanélküli !
Szóval ismét újrakezdem az életemet 2009 Márciusától.
Ma már tudom, hogy nem velem van a hiba! A világ állt a tetejére, nálunk  Magyarországon a rendszerváltás után!
Úgy gondolom, hogy mi Magyarok, elfelejtettük megőrizni az értékeinket, és fejleszteni őket! Ehelyett mit csináltunk?-Szétszórtuk a világban a Magyarság tulajdonait, tulajdonjogait! Most mások munkáit  vesszük a multiknál, ezzel másoknak biztos jövőt teremtve, ahelyett, hogy a saját termékeinket favorizálnánk, és a saját állampolgárainknak teremtenénk tartós munkalehetőséget!

Annak már tudatában vagyok, hogy mit érek, a sok munkatapasztalatommal!
De sajnos nem megyek vele sokra.
Sokszor elgondolkodtam arról, hogy  azoknak a jó, akik már nem élnek, mert nem kell folyamatosan küzdeniük az életért a munkáért! Sajnos, mára már ide jutottam, hogy ez is megfordult a fejemben.

De már tudom, hogy amit az élet kínál , azt el kell fogadni, és nincsennek véletlenek!
Tudatosan építem újra, most már az életem.
6 hónap álláskereső -alamizsnára számíthatok, és én ezen időszak alatt meg akarok erősödni, és önállósodni szeretnék.

 Az a bosszantó, hogy az a munkakör, amiben, immár hivatásosan szakmabeliként el akarok helyezkedni, munkatapasztalattal várják az embert.
Olyan jellegű, ami nekem éppen nincsen, de ha esélyt sem adnak nekem, hogyan legyen?
Ez számomra örök kérdés marad.
De hát, szerintem egy új helyen mindig adnak minimum 1-3 hónap betanulási időt!
Ezen idő alatt pedig, a dolgozni akaró embereknek érdekük, hogy megtanulják, amit az adott reklámgrafikai stúdió elvár tőlük.
És, ha netán behívnak állásinterjúra, bájosan elcsevegnek velem, és aztán a saját ígéretüket, ( hogy értesítenek a fejleményekről ), meghazuttolják,  mert "elfelejtenek" szólni, hogy tárgytalan a jelentkezésem, vagy esetleg mégis megpróbálunk együtt dolgozni.
Mindenképpen fontosnak tartanám azt, hogy az állásra jelentkezőket így vagy úgy értesítsék, hogy az interjú után milyen eredmény született!

A leveles pályázatoknál is ez a helyzet: legalább küldjenek egy visszaigazolást a megadott elérhetőségek közül valamelyikre, hogy tudomásuk van az állás-pályázatról, megkapták és véleményezzék meg!

Tisztelet a kivételeknek, mert vannak olyan cégek is, akik emberségesek és követik az udvariasságot és válaszolnak a jelentkezésre!
Így kéne működnie mindenütt!!!

Már látom keserves lesz, az újrakezdés!
De nemcsak grafikai területen nézelődök, hanem más is szóbajöhetne, ha normális komoly munka lenne!